Leválás a szülőről – felnőttként is aktuális feladat
A leválás nem a kamaszkorral zárul le. Sok felnőtt éli meg úgy, hogy a döntéseit még mindig a szülői elvárások vagy azok belső hangja irányítja: nehéz nemet mondani, bűntudat kíséri a saját utat, és a szülő véleménye aránytalan súllyal esik latba a párkapcsolatban, a munkában vagy a gyereknevelésben.
A leválás nem szakítást vagy elhidegülést jelent. Sokkal inkább azt, hogy felnőttként, egyenrangú félként tudunk kapcsolódni a szülőhöz – megtartva a közelséget, de a saját értékeink és határaink mentén élve.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha a szülővel való kapcsolat rendszeresen szorongást vagy bűntudatot vált ki, ha a családi konfliktusok újra és újra ugyanabban a körben mozognak, ha a párkapcsolatot terheli a szülői beleszólás, vagy ha valaki azt tapasztalja, hogy a saját döntéseit sem meri felvállalni. Gyakran a szülő megbetegedése, egy költözés, a gyerekvállalás vagy a szülő elvesztése hozza felszínre a témát.
A pszichológiai munka segít feltárni azokat a családi mintákat és szerepeket, amelyek felnőttként is működésben maradtak, támogatja a határok kialakítását és képviseletét, valamint teret ad a haragnak, csalódásnak vagy gyásznak, ami a folyamat része lehet. A cél nem a szülő elutasítása, hanem egy szabadabb, kevésbé terhelt kapcsolat – önmagunkkal és velük is.